Szerelem

Szerelem

A szerelem az egy olyan érzelem,
mi végig követ az egész életen.
Van olyan amelyik korán véget ér,
és olyan is mi a sírig elkísér.

Van belőle első, s van az utolsó,
amit azután lezár a koporsó.
Van olyan ami sosem feledhető,
s van ami bizony csak pénzért vehető.

Az oviban, hol nyílik az értelem
egy fiú és egy lány szerelme végtelen.
Nem szabad nevetni, gúnyolni őket
hisz amit éreznek valós érzések.

Majd kamasz korban az első igazi,
előfordul, hogy ez csupán plátói.
Pár véletlen érintés, röpke mosoly,
melytől a szív mégis egyből zakatol.

Bár ez nem szokott sokáig tartani,
első szerelmet nem lehet feledni.
Lehet, az is hogy gyorsan véget érhet,
ám évek múlva is lelkünkben égett.

Aztán felnőve, átgondolva mindent
Megyünk az úton, amit szánt az élet.
Neveljük a gyereket szeretetben
rózsaszín köd nélkül, együtt, tiszteletben

Életünk végén, visszanézünk utunkra
mégsem cserélnénk le párunk egy másikra.
Ha majd társunk örökre lehunyja szemét,
még a síron túl is őrizzük szerelmét.

“Szerelem” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Nagyon szép, emberi, család-igenlő verset hoztál. Jó volt olvasni.
    Bár, sokan gondolkodnának még így, és ne adnák olyan könnyen a régi, kissé talán már megkopott, megszokott érzéseket oda egy újért, ami – sokszor – pár hónapot sem él meg, és "levitézlik."
    Könnyebb, kívülről vágyakozni a nagy szerelem tüze után, de talán, mikor belekerülsz, megéget, vagy lelohasztja már gyengülő parazsad., mert nagyon igaz az a mondás:
    "Nem mind arany, ami fénylik." Ölellek Rózsa

  2. Kedves Katka!

    Jól irtad le a szerelmet, van ami fellobban kialszik, de van ami sirig tartó.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Katka, igen részletesen boncolgattad a kérdést, de frappánsan! Bizony ha már nincs a szerelmünk csak a nagy űr és az emlék mely körbefon. Szeretettel olvastam szép versed. Éva(f)

  4. Nagyon szép verset írtál a szerelem természetéről.

    Szeretettel olvastam: Rita(f)

Szólj hozzá!