Új tavasz zsendül

Új tavasz zsendül

A fehér tél zöld tavaszba csap át
sivár életét, s hosszú éjszakát
– a múlt sírjába löki az ősrend.

Nyárelő méhe érleli magját,
csókos időt hoz, meleget, tarkát,
– szívem pitvarán új tavasz zsendül.

Piros véremben búsan dohogott,
de nap süt már ott, hol a tél lakott…
– élet költözött téli énbelém.

Sápadt vagy!-mondja, s nevet az Élet,
Talán nálad járt a végítélet,
– hogy szolga legyél zord udvarában?

Csak a tél volt itt, de már elhagyott
magával vitte a fagyott tegnapot.
– Gyere el hozzám, nevessünk együtt!

Társam lett Ő, s a remény, az öröm,
köszönöm nektek, nagyon köszönöm,
– hogy tavaszt látok, és élhetek még.

2020. március 11.

“Új tavasz zsendül” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Soraidból a "hurráhangulat" érződik ki, és a "na végre nem szomorú" érzés.
    Igen, a tavasz ilyen, fiatal, üde, gyönyörű.
    Ezt igyekeztem képemen megfesteni.
    köszönöm hogy olvastál, kezeidet csókolom,

    ;)riston (f)

  2. "Társam lett Ő, s a remény, az öröm,
    köszönöm nektek, nagyon köszönöm,
    – hogy tavaszt látok, és élhetek még."
    Érdeklődéssel, szeretettel olvastam szép soraid!
    Szeretettel: Marika

  3. Kedves Rózsa!
    A tavasz a megújulás, a fiatalság szimbolikája.
    Igyekeztem ezt szemléletesen leírni, örülök, hogy átérezted versem mondanivalóját!

    Kezeidet csókolom:

    ;)riston (f)

  4. Örömmel olvastam szépséges, életigenlő versed.
    Jó érzést, mikor úgy dalolsz, mint a holnap hírnöke, mint büszke pacsirta, és nyomában kizöldül fű, fa, virág.
    Köszönöm az élményt. Ölellek Rózsa

Szólj hozzá!