Kőfal…

Kőfal.
..
Kőfal mögött éled az életet,
mit le kell már bontanod,
kedvesem!
Az élet száguld, rohanva
fut tovább!
Most megálljt parancsol,
eddig, és ne tovább!
Érezned kell, valaki vár
Reád,
S egy forró nyári estén
két karjába zár.
S már nem kell a szó,
kimondott gondolat,
ledől a fal,
porlik a vakolat!

1994 december

“Kőfal…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kerek, és nagyon kifejező a versed, bár rövid, mégis lehengerlő .
    Örömmel olvastam. Rózsa

  2. Kifejező, szép versed szeretettel olvastam.
    Mária(l)

  3. Gratulálok kedves Ági!
    Tetszett a versed:)
    Szeretettel: Éva

  4. "Érezned kell, valaki vár
    Reád,"

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!