SZILENCIUM

SZILENCIUM
(A tanyán)

Úgy megy le a nap, a tanyán, ahogy feljött
Fáradt fénykoronán, széttörik az éj csendje
Behunyják a házacskák szemeiket csendbe'
Szép a tanyavilág, olykor szinte fennkölt.

Én is oda vágyom, kora gyermekkorom óta
Hívogat a friss tej, és a békés nyugalom
Csend van itt – nincs busz, autó-uralom
Jó hallani, ahogy zeng az arató-nóta.

Aranyló kalászok, dalos pacsirta röppen
Tehén felbőg, jó Bodrink ügyesen ugat,
hogyha egy idegen lepi meg az utat…
Igazi barátság él az ilyen körökben.

Ott szeretnék élni, az lenne otthonom!
Bizton rátalálnék a szép mesevilágra
Lelkem, a friss széllel versenyt szállna
Ott, költő lennék: szívemből, szabadon.

Lephetne por, és cibálhatna dőre szél
Tudom jól, hogy nekem az a hely való
Ott, megvigasztalna népi muzsikaszó,
Hallgatnám, hogy a hajnal miről mesél.

Eger,2020. március 6. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“SZILENCIUM” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Szia Rózsa!
    Szépen bemutattad ,hogy mennyire vágyódsz az után a vidék után.
    Még vannak ilyen idill helyek,csak fel kell keresni !
    Szép soraidhoz gratulálok szeretettel…Babu(f)

  2. Drága Icus és Rita – jól estek kedves, dicsérő szavaitok.
    Az ilyen visszajelzés örömmel tölt el, és hűsítő harmat enyhén fájó sebeimre. Köszönöm. Nagy ölelésel. Rózsa

Szólj hozzá!