Becsukott szemmel

Becsukott szemmel
/Mottó: A vakság felerősíti a hangokat, érzéseket, amelyeket más nem hall, nem érez./

Becsukott szemmel,
eltűnt a kies táj.
Hallom a szellő fuvallatát,
megannyi fűszál ringó táncát.
Érzem a lemenő Nap sugarát,
a rám omló vöröses fátyolát.

Becsukott szemmel,
eltűnt a kies táj.
Hallom a szíved dobbanását,
megannyi gyermek hűs mosolyát.
Érzem a falevelek játékát,
virágszirmok záródó kapuját.

Becsukott szemmel,
eltűnt a kies táj.
Hallom az éj békés szavát,
a csillagok körtáncát.
Érzem Hold király simogatását
s rám boruló fényes palástját.

Becsukott szemmel,
eltűnt a kies táj.
Felerősödnek a hangok,
miket csak egy vak „lát”.
Lelkünk oly’ csodás hegedűjén,
Sötét vonó húzza játékát.

“Becsukott szemmel” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Margit!
    Örülök, hogy olvastad versem. Jól esett szívből jövő hozzászólásod!
    Szeretettel: Marika(l)(f)

  2. Kedves Marika!
    Igen, ha valaki elveszti szeme világát, más érzések felerősödnek (hallás, tapintás stb.)
    Nagyon szép versed tetszéssel olvastam, szívből hozzá gratulálok!

    Szeretettel: Margit (l)(f)

  3. Kedves Rita!
    Köszi, hogy nálam jártál. Örülök mindig a látogatásodnak! Nem igazán értem, hogy mit szerettél volna a hozzászólásodban jelezni. Én arra fókuszáltam, hogy egy vak embernek felerősödnek, kifinomulnak más érzékszervei, jelen esetben a hallása. Egy vak ember olyan hangokat is meghall, amit mások nem. Te hogyan értelmezted?
    Nagy szeretettel: Marika(f)

  4. "Lelkünk oly’ csodás hegedűjén,
    Sötét vonó húzza játékát."

    Ha szépen, felerősödve is hallja a zenét, azért ez egy szomorú állapot.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!