Esküvő

Esküvő

Tegnap volt az esküvőd, de engem meg sem hívtál
másnak fogadtad meg azt, mit nem rég nekem mondtál.
Hófehér ruhában állt melletted a jegyesed
nem új dolog az ilyen, már mással is megesett.

Ez mégis fájdalmasabb, én voltam kit elhagytál
ám nem vetted észre, hogy ott voltam a templomnál.
Bár talpig feketében,bizony én is ott voltam,
míg mások gratuláltak, én a múltat sirattam.

Te nem is vettél észre, mások meg furcsán néztek
ám nem menyegzőre jöttem, hanem temetésre.
Hiszen temettem a lányt, ki egykor veled voltam
megszakadt a szívem,amit régen neked adtam.

Ám nem kell félned attól, hogy az utadba állok
már nem könyörgök neked, de van amit nem bánok.
Elfogadom azt, hogy mást szeretsz, nem pedig engem
mégsem bánom, hogy a szerelmet megismerhettem.

Hiszen ezen érzések nélkül szegényebb lennék
ezért azt mondanám, ha azt egyszer megkérdeznék
megbánom-e valaha a veled töltött időt
ám ezt soha, mert te formáltál a kislányból nőt.

Egy régi Radics Jenő nóta ihlette ezt a verset. Címe: Az esküvődön én is ott leszek.

“Esküvő” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Józsi!
    ISTEN éltessen örömben,boldogságban,,,egészségben
    Szeretettel kívánom:Kövesdi Teri

  2. Kedves Katka!

    Nagyon tetszik a versed. Viszont itt-ott törölnék egy-két fölösleges szót a ritmusért, ami meg-megtörik a betétszavak miatt. A téma felettébb tetszett és nagyon jól oldottad meg. (f)

  3. Kedves Rita!
    Ha én lennék ebben a helyzetben, nekem sem lenne erőm elmenni.
    Köszönöm, hogy olvastad.
    Szeretettel: Katka

  4. "megbánom-e valaha a veled töltött időt
    ám ezt soha, mert te formáltál a kislányból nőt."

    Szomorú, szép gondolatok. Jobb egy ilyen esküvőre el se menni.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!