Út a végtelenbe…

Út a végtelenbe…

Térj vissza álmaidhoz,ki
hiszel a hihetetlenben,
lehet, hogy csak a
káprázat mi véges,a cél
az mit kitűzni érdemes.

Bár sokszor számolom a percet,
mely oda -vissza tűnik a semmibe,
ha van hited, mit várni érdemes,
adj a napnak egy új esélyt,

Térj észhez és keresd az utad, ne várd,
hogy megmondják merre menj,
mondhatjuk e hogy merre léphetsz,?
Lehet hogy az nem is oly érdekes.

“Út a végtelenbe…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Köszönöm Kitti,hogy itt jártál, és még idéztél is:] ari vagy!(f)

  2. …" ha van hited, mit várni érdemes,
    adj a napnak egy új esélyt,"…

    Úgy is kell! (f)

  3. kedves Rózsa, örülök,hogy itt jártál, és értőn olvastad a versemet,kissé izgultam,hogy nem egyértelmű a tartalom,de örülök,hogy megértetted,ölellek Ágnes(f)

  4. Igen, az ember nem várhat másra mindig, a külső segítség, sok esetben, a saját akaratának lehet sírásója. Határozzunk, cselekedjünk, amíg erőnk és lehetőségünk van rá, amíg agyunk, és lábunk (ha fájósan és lassan is, de működik.)
    Nagyon jól megírtad – a manna nem hullik senki ölébe.
    Szeretettel gratulálok okosan, szépen megírt versedhez. Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!