Nem tudom
Nem tudni, miről álmodik a rózsa
a kerti harmatban, míg jő a virradat,
egy pillanat, vérzékeny szirma hull.
Gyűlöletet hordoz a fodros délibáb,
a fecskefészekbe a szarka rak tojást.
Forgószél port kavar, vad zűrzavart.
Csendből merített csend figyelmeztet.
Engedd el a valóvilágot, hűlt helyén
lesz a döbbenet, rájössz, semmi vagy.
Anyag helyett a szellemi lét a lélek.
Halld meg, ha ítélet dereng feletted,
hogy nincs tovább, mindennek vége,
kiszabadult a palack pusztító réme.
Szeress, kicsorbult késeknek fénye
teret teremt magának a sötét éjben.
Messziről jön a hit, mindig elkésve,
ő az isteni kegyelem örök mártírja,
vagy tán a csillagok földi képmása.
Észre tér a rózsa, nem hullat szirmot,
ha Nap melengeti fényes sugarával.
Kedves Ica!
Sokatmondó, bölcs versedet élmény volt olvasni.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Dága Icu!
Versedben most is felismertelek. A rózsa, mint jelkép akár te magad is lehetsz. 🙂 A körülötte folyó élet lefestése nem túl biztató.
…" a fecskefészekbe a szarka rak tojást.
Forgószél port kavar, vad zűrzavart."…
A világban elképzelt lényünk a por és a semmiség kifejezése remek.
…" Engedd el a valóvilágot, hűlt helyén
lesz a döbbenet, rájössz, semmi vagy.
Anyag helyett a szellemi lét a lélek."…
Gyilkos eszközök és gyűlöletek között való evickélés után, majdnem a vers végén van a csúcspont.
Aztán a versben is előkerül a belátás, a gondolatok lecsapódásaként való felismerés:
…"Messziről jön a hit, mindig elkésve,
ő az isteni kegyelem örök mártírja,
vagy tán a csillagok földi képmása."…
És a végére megpihen a vers, szép ívét adja egy parabolának.
Gratula! (l)(f)
Elég "feketén " írsz, a végén meg a lehetetlenbe (mesébe) kapaszkodsz. A rózsa (és minden más virág) akár süti a nap, akár nem, előbb-utóbb lehullatja szirmait. Tudom, ezekkel a sorokkal a reményt ültetnéd belénk, de valótlan szavakkal azt sem lehet…már kinőttünk a gyermekmeséből.Most, legalábbis így érzem. Azért, nagyon szép, hogy elkeseredésed ellenére, biztató szavakkal próbálsz ránk hatni, s mindezt gyönyörű burokba csomagolva. Tetszéssel olvastalak. Rózsa
Köszönöm megtisztelő soraidat drága Icu!
Alig van időm, pár napig nem is lesz. Bocs.
Ölellek szeretettel
Ica
Köszönöm kedves Rita!(l)
Drága Ica!
"Halld meg, ha ítélet dereng feletted,
hogy nincs tovább, mindennek vége,
kiszabadult a palack pusztító réme."
Ennél a résznél pillanatra megálltam, hú, mennyire aktuális.
Mély tartalmú versed igencsak megfogott, csodásan írsz, mint mindig!
Ölellek szeretettel: Icu(f)
Kedves Ica!
Szeretettel olvastam a versed, ami gazdag gondolatiságot hordoz.
Rita(f)