Nem dícsérem…

Nem dicsérem…
Szeretettel barátomnak: Körmendi Gittának

Nem dicsérem soraidat,
mert végül zavarba jövök,
lélek pillangóid repkednek,
szavaid gyógyítón kedvesek.
Oltalom vagy minden olvasódnak,
bátorító a sok bátortalannak,
szószólója szép hazánkért,
mindenfajta lelki tusáért.
Te vagy az igazak igaza,
a szomorúak vigasza,
vörös pipacsok ragyogása,
napnyugtának búcsúzása.
Nem dicsérem soraidat,
mert nem lenne annak vége,
lenyelem csendes szavaimat,
hálámba burkolom szívemet.

“Nem dícsérem…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!

    E sorok azért íródtak,mert felesleges unásig dicsérni a verseit. Olyan lenne, mint koncerten a csápolás. Hódolat, vagy ámulat? Ezért inkább csendben maradok

    Szeretettel.Laci (f)

  2. Mély tiszteletet, szeretetet bújtatnak ( nem is annyira bújtatnak) versed sorai. Szép megnyilatkozása annak, ha felnézel valakire.
    Jó volt olvasni. Rózsa

  3. Kedves Rita!

    Köszönöm figyelmedet, véleményedet!

    Nem dicsérem soraidat,
    mert végül zavarba jövök,

    Nem dicsérem soraidat,
    mert nem lenne annak vége, így nem folytatom azokat.

    Szeretettel:Laci (f)

  4. Bár azt írod, nem dicséred, miközben mást se csinálsz. Igen, ez érthető, hiszen én is alkalmazom ezt a formát. Nekem is van olyan versem, amiben azt írom, hogy "már megszoktam", miközben minden sor arról vall, hogy nem.
    Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!