Te, ember!

Összes megtekintés: 199 

Te, ember!

Te, ember, hogyha felfednéd magad,
mit rejt az elméd és a gyenge szíved,
rettensz, hogy élted, kincsed elveszíted,
mint bimbót őrzöd, s félsz, hogy szétfakad.

Úgy tornyosulsz e kis világ felett,
akár a gyermek, játékának őre,
máskor szorongva hullsz az utcakőre,
mint mennyekből kitúrt, alávetett.

És átkozódsz, kiért, miért e semmi?
Hordozva kellene kiérdemelni
a jót, a fényt, virágzó boldogan.

Ha önmagad maradsz magadnak rabja,
haszontalan jutalmát visszaadja
az ég, az Isten, szólítsd bárhogyan.

“Te, ember!” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Lajos és Gugi! Köszönöm a figyelmeteket és a hozzászólásotokat.
    Az önösségről szól, de végül is hívhatjuk bezárkózásnak, mert az önző ember nem él igazi Életet.

  2. Ilyen az, amikor bezárkózik az ember. "Arcod mögé bújt névtelen vagy, szem nem vigyáz, szó nem mesél"

    Gratulálok, nagyon szép, megszívlelendő versedhez!
    (f)

    Lajos

  3. Köszönöm, kedves Rita. Örülök, hogy megerősítetted a gondolataimat. (f)

    Kedves Csaba, megtisztelsz a figyelmeddel. Köszönöm, hogy elolvastad, és nem hagytad szó nélkül. 🙂

  4. Drága Zina!
    Most nem a versed miatt írok, ha nem mert nem érlek el privátban, üzenetekben, mert megtelt a postaládád.
    Fontos kérdésem volna, azért írtam. Légy szíves törölj az üzenetekből, hogy el tudják juttatni hozzád az enyémet, és a leendő többit.
    Puszi Rózsa (Virág)

  5. Bölcs gondolataid örömmel olvastam. Ki kell néznünk, hogy ne magunkat, hanem másokat lássunk, mert az tesz jót az embernek, ha nem önmaga körül forog.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!