BELSŐ LÁNG

BELSŐ LÁNG

Elégek az alkotás pokoli tüzében
Erős satukánt az agyam szétfeszít
Néha jó ez, de a maró láztól
szörnyen fáradt vagyok,
s bár a lelkem lángol
Érzem, ez az érzés elveszít

Minden egyes porcikámban sajog,
a színes szavak szorító hatalma
Ha nem írok, többé nem is vagyok,
mint gyenge rózsa
lassan elhervadok
Ezért soha nem hagyhatom abba.

Eger,2020,02.26 Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“BELSŐ LÁNG” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [color=#3300cc]
    Drága Rózsa!
    Nyugodtan öntsd ki lelkedet,és hidd el megkönnyebbülsz tőle!
    Mi pedig szívesen olvasunk tőled bármi legyen is az,mer t csodásak az írásaid!
    Szeretettel!
    Margit(l)
    [/color]

  2. Köszönöm Icus biztató szavaidat – igaz, nem mindenki figyel arra, (némelyeket bosszant is) aki épp őszintén kitárulkozik, de ha csak egy ember is akad, aki meghallgat, és megért, már az is könnyít a lelkemen. Ezért, vagyok még mindig köztetek.
    Szerető öleléssel. Rózsa :]

  3. Drága Ritám, és Erzsikém, olyan jó, hogy vagytok nekem, köszönöm az állandó lelki támogatást nyújtó kedves szavaitokat. Nagy öleléssel. Rózsa

  4. [b][i][center]Rózsa, kicst belehal az ember ha nem tud írni—és van ilyen—-,mert éppen nem jó közegben van. De azt a pillanatod tollad nagyon is elraktározza,és bizony a tényeket kendőzetlenül egyszer majd kis kezeddel leiratja.Rzsike[/center][/i][/b]

  5. Icus! Köszönöm biztató soraidat, én is úgy érzem, már mint vízcsapból folyik belőlem a szép szavak varázsa – volt, mikor elapadt, az kétségbeejtő volt, de szerencsére, újra meg újra
    megindul, és él a költői lelkem. Szeretettel puszillak. Rózsa

  6. Drága Rózsa!

    Nincs félnivalód, rendkívül tehetséges és termékeny író vagy.:)
    A Te tollad már önkéntelenül, belső hang sugallatára írja a sorokat.

    Ölellek a régi szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!