Fecskék

Fecskék

Fecskék! – Hol vagytok?
Hol maradtok?
Csak egy jött?
A többi nem költözött?

Fecskék! – Hol késtek?
Várjuk érkezésetek!
Vezérfonal elszakadt?
Hol a csapat?

A szólam hol marad?
Hogy halljunk hangokat.
Madara a szabadságnak.
Hasznos az élővilágnak!

Elő őrsök hol maradtok?
Azért még bizakodok.
Dróton ülő hangjegyeket,
látunk még Füsti fecskéket.

De Partit, – s Molnárt is!
Mert akár hogy is –
addig lesz kikelet,
s jövőnek üzenet.

Ha szakad a láncolat,
nem lesz akkor cáfolat.
Ember mit tönkre tett,
ki gyógyítsa sebet?

Foglalják el a drótokat!
Kerüljék el a drónokat!
Csivitelő csoda csapat.
Hozzanak végre nyarat!

Eresz alján, ragalján
fészek sárból tapasztván.
Fióka hang hallik
rovarral jóllakik.

Írjanak tintafoltot!
Fessék be az égboltot!
Hagyjanak nyomot!
Hozzanak üde színfoltot!

“Fecskék” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Nagyon kedves és szép fecskeváró versikéd örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Igen, kedves Kitti! Mert ha eltűnik egy faj az élővilágból, borulhat a biológiai egyensúly. Örülök, hogy az idén te már láttál!
    Köszönöm, hogy elolvastad! :]

  3. Látom, te is madárkedvelő vagy. 🙂 Én is várom őket, bár már láttam is párat itt a ház körül. (f)

Szólj hozzá!