Szelek barlangja

Szelek barlangja

Szobám szelek barlangja lett,
melyben szél helyett
süvít a magány
a csönd kisöpörte
a színeket,
falán lyukat fúrt
a kíváncsiság:
meddig leszek nélküled?

de csak az üresség
kiált
könnyeim sztalagmitái
szobámat befonják
én is kiáltok feléd
ágyamban kereslek
emlékképek hullanak,
mint málló vakolat
de te szél lettél
s már nem hallod
hangomat.

Nagyvárad, 1973. november

“Szelek barlangja” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Igen mély gyász van a sorok mögött. A versed viszont nagyon jó. Sajnálom, hogy egyedül maradtál. (f)

Szólj hozzá!