Összes megtekintés: 116
Már tudod.
Piros, kék és fehér égbolt,
ilyen szép még soha sem volt.
Nyugalom és béke árad,
beborítja a szép tájat.
Távolban a horizonton,
felhő s mező együtt trónol.
Lágy szellő mi arra kószál,
fuvallata ide elszáll.
Egy a légtér, tág a határ,
mindegy hol vagy, fent az irány.
Lelkedben most száll egy nyitány,
hallod szavát, hozzád kiált.
Ismered a szólamokat,
vibrálsz tőle mint a tavasz.
Rügyet fakaszt, hív s te szaladsz,
mert már tudod, hogy itt maradsz.