Az örök Júlia
Nőnapra
Van egy város Itáliában, Verona.
Ott látható szépséges Júlia szobra
Mellén százezernyi turista keze nyoma.
\’Kik özönlenek a dráma erkélyéhez,
A nagy író, Shakespeare szentélyéhez,
A hős szerelmesek örök jelképéhez.
Ott áll karcsún és gyönyörűn Júlia,
Kezében talán egy szál orchidea,
Vállán az évszázadok el nem tűnő nyoma.
Sokaknak ez a szobor a nőideálja,
Karcsú, hamvas, üde szépségideálja,
Talán a vágyak netovábbja?!
De én látom a hétköznapi nőt,
A benne lakozó alkotóerőt,
A kimeríthetetlen, ősi erőt.
\’Ki mosolyogni tud fáradtan,
\’Ki miértünk küzd minduntalan,
\’Ki a maga nemében páratlan.
Szeretem a nőt, ki hajnalban kel,
Hogy csempésszen szépséget vicceivel,
És növényt tápláljon eső vizével
És csecsemőt szüljön vérrel-verítékkel
És gyereket neveljen sok-sok törődéssel
És férfiből embert faragjon bölcsességgel.
Ennél nagyobb dicséretet a női nem, nem várhat – el férfitől.
Egész meghatódtam, olyan szépen, egyszerű nemességgel írtad le azt a női ideált, aki minden Rómeó álma lehet, még ha kissé duci, szemüveges, görbe lábú, vagy ritka hajú is az illető – nem egy kimondott szépség, de jó háziasszony, anya. és feleség. Mert a lényeg ebben lakozik, és a lelkünkben, ami akkor vonzó, ha jó és szép, érzékenyen viseli más ember gondját is, tisztelet és megértés van benne a másik nem, és minden embertársa iránt.
Köszönöm, ezt és szívből gratulálok versedhez. Rózsa
Ennél nagyobb dicséretet a női nem, nem várhat – el férfitől.
Szinte meghatódtam, olyan szépen, egyszerű nemességgel írtad le azt a női ideált, aki minden Rómeó álma lehet, még ha kissé duci, szemüveges, görbe lábú, vagy ritka hajú is az illető – nem egy kimondott szépség, de jó háziasszony, anya. és feleség. Mert a lényeg ebben lakozik, és a lelkünkben, ami akkor vonzó, ha jó és szép, érzékenyen viseli más ember gondját is.
Köszönöm, és szívből gratulálok versedhez. Rózsa
"Szeretem a nőt, ki hajnalban kel,
Hogy csempésszen szépséget vicceivel,
És növényt tápláljon eső vizével
És csecsemőt szüljön vérrel-verítékkel
És gyereket neveljen sok-sok törődéssel
És férfiből embert faragjon bölcsességgel."
Köszönet a versért!(f)