Mint üveggolyó

Mint üveggolyó

Szenvedély vagyok, sohasem múló.
(tüdőm elhasználódott, kopott)
Lelkemben dúló örök harc vagyok.
Holnapi tűztől forr bennem a düh,
reményteljes álmaim becsaptak,
lángban álltak, parázs sem maradt.
Földönfutó lettem, mentem előre
göröngyös úton mindig csak előre.
A napvilágra az éjszakát hoztam el,
vele az álmomat, hevült szívemet.
Álmom elgurult, mint üveggolyó,
egy szelet jutott, mint illúzió.
Tollam alatt duzzog fehér papíros,
oly gyorsan szétrebbennek az álmok,
oly gyorsan változnak az évszakok.
A felhőket már kiszántotta a hajnal,
álom nélküli szenvedély maradtam.
Pihés csendre ébredtem, hitre fel,
biztosan újra,újra megjön a tavasz.
Pillanat ablakán, majd besüt a Nap.

“Mint üveggolyó” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. [b][i][center]Várom,hogy jöjjön,és bár sajnos az én életemben is sok évet gurult már előre az üveggölyóm,de még várom a tavaszt.[/center][/i][/b]

  2. Drága Ica!
    Régi harc ez ami nem akar befejeződni olyan mint a hidegháború.

    Őszinte megértésemet oda fűzöm az első soromhoz.
    Nagy a harc lelkedben ,mind újabb és újabb pontokat keresel úgy gondolod ,hogy elnyered a győzelmet.
    De van itt egy pár sor amin elgondolkoztam:
    "Tollam alatt duzzog fehér papíros,
    oly gyorsan szétrebbennek az álmok,
    oly gyorsan változnak az évszakok "
    Sok szeretettel gratulálok….Babu:](l)

  3. "Pihés csendre ébredtem, hitre fel,
    biztosan újra,újra megjön a tavasz.
    Pillanat ablakán, majd besüt a Nap."
    Icuka, remek!
    Szeretettel, szívvel, Erzsi(l)

  4. Kedves Ica!

    Mély érzéseket, gondolatokat tartalmazó versedhez gratulálok!
    A vége pozitív kicsengésű, reménykedésre ad okot.
    Szeretettel:Gabriella (f)

  5. Drága Icu! Valóban, mint az üveggolyó, úgy gurul el az életünk, áthaladva fájó, kegyetlen sebeket okozó pillanatokon, majd napfény jön és az illúziók, hogy talán tartósan fénybe jutunk…
    Remek versednél elidőztem. (f)

  6. Kedves Ica!

    Szomorú, de nagyon szép versedhez
    sok szetetettel gratulálok.
    Magdi

  7. Kedves Rózsa!
    Nem vagyok magam alatt, ahogyan képzeled, ahogy a versemből lejön! Valami motiválhat ami a tudatalattiból feljön, nem folytom el ösztönös ember vagyok! Van aki velem van, az pedig a gondviseles!
    Szeretettel
    Ica a

  8. Icum, csak a befejezés nyugtat meg, ami némi reménysugarat villant. Nagyon sötét szemüveg mögül nézed a világot, letargiád nehezen elfedhető. Bizonyos mértékig érthető, de biztos nem tesz jót az emberi lelkednek, s ez sok mindenre visszahat. Szerencsére, az írói, az remekül működik, de ha mindig magad alatt vagy az is sérülhet. Minden jót kívánok, és még sok hasonló, nagyszerű alkotást. Ölellek. Rózsa

  9. Kedves Ica!
    "Álmom elgurult, mint üveggolyó"
    Szeretettel olvastam elgurult üveggolyódról!
    Üdv: Marika

  10. Drága Icám!

    "Lelkemben dúló örök harc vagyok" !
    Zseniális, akár az egész vers.

    Szívből gratulálok: Icu(f)

  11. "Pihés csendre ébredtem, hitre fel,
    biztosan újra,újra megjön a tavasz.
    Pillanat ablakán, majd besüt a Nap."

    Igen, eljön.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!