Séta a ligetben…

Séta a ligetben…

Kihajtott a rügy a csupasz bokrokon,
az erdő fái között szűrt fény csordul,
izzadtság csepjében gyöngyöz homlokom,
kezemből az emlékkönyv furán kifordul.

Fák oldalát sűrűn lepi a moha,
méh odúból édesen csorog a méz,
tél után az idő épp nem motsoha,
múlt emlékein ma átlépni nehéz.

Mára elrepültek rég letünt idők,
a szerelemtől fűtött kicsiny kis ház,
amint emlékként élő hű szeretők,
így visszagondolva a hideg kiráz.

Sokan sétálnak a ligetben előttem,
S én régi álmaimat újra szőttem.

“Séta a ligetben…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Emlékekből táplálkozva,szép soraidat szeretettel olvastam.
    Kissé szomorú a vers hangulata, de talál a bágyadt képekhez.
    Gratulálok szeretettel kedves ……Babu(l)

  2. Melankólikus hangulatú versedben szép keresztrímek vannak, az utolsó két sor bokorrímes.
    Nosztalgia képviseli végig a hangulatot a versben és 11 szótagszám. A negyedik sorban van 12 szótagszám, nem is értem miért a "furán" szót használtad, hiszen nehéz elképzelni, hogy furán esik ki egy könyv az ember kezéből. Hogy furán? Megpördül? Vagy felfelé zuhan? A szótagszám megtartására is jobb lett volna pl a csak szó, vagy bármi egy szótag, hogy ne törjön meg a szabályosság. Hiszen az utolsó előtti sor is tizenkettes, ami nyomatékul is szolgálhatna a versnek. Egyébként tetszett nagyon. (f)

  3. Életképpel indító, szép versed, amit némi melankóliával ötvöztél – az emlékeid ösvényére vezet. Sokan járjuk be újra és újra a magunkét, mert a szép emlékek színt, illatot, finom ízeket visznek életünkbe. Örömmel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!