Tavaszi remény
Zsenge fűzfa ágán a rügy kipattan,
fényt hordoz az ég, forrót, mint a katlan,
álmodó napfényben a reggel ébred,
hamisan kacsint, mohó vággyal éltet.
Tavaszi remény a szélnek integet,
hálaadó imát mond, hogy itt lehet,
magasztos örömmel, hittel, lázasan
ölel körbe, üde szívvel, gáncstalan.
Feledve már a tél szikrázó éle,
fagyos lelkektől mégis ideérve,
csordul a vízcsepp, mintha könny peregne,
harmat hull alá, csendben megremegve.
Langyos hantok között lágy szellő kering,
bíznak a magok, élnek gyökereink,
napsugár a földre zöld mezőt terít,
álma arany, míg üzen, erőt merít.
Kedves Kitti és Magdi!
Köszönöm, hogy olvastatok és kifejeztétek a tetszéseteket. Lehet, hogy tényleg közhelyes a téma (kritika szerint), a tavasz, a rügyfakadás, de akkor vállalom ezt a megrovást. Sokunknak csak ez jut, ilyen az élet. C'est la vie! – ahogy a franciák mondják.
Baráti üdvözlettel: János
Kedves János!
Versedet nagy tetszéssel olvastam. Varázslatosan írod le a tavaszt, szépen megírt versedben.
Gretulálok,
Magdi
Kedves Jean!
Nagy élvezettel olvastam a versedet! Ne add fel az írást! Csak így tovább <3 (l)
Kedves Kitti!
Köszönöm az elismerő szavakat, egy kicsit megvigasztal. Egy másik fórumra is beküldtem a verset, de nagyon negatív kritikát kapott, el is ment a kedvem a versírástól. Szerintem nem annyira rossz ez a vers, mint amennyire kiosztottak. Köszönöm még egyszer, legyen szép napod!
Baráti üdvözlettel: János
Kedves Jean! Versedben megtaláltam mindazt, amitől a vers igazivá lesz. Átvitt értelmezése is tűéles. Szabályos 11 szótagszáma és páros rímei tökéletes ritmust adnak a versnek. Maga a tavasz leírása, megszemélyesítései, hasonlatai, áthajlás a versben technikai bravúr, hangulatában pedig csodaszép!(f)