EMLÉKEIM EGÉN

EMLÉKEIM EGÉN

Csillagfényes május éjszakán,
megállok sötétlő ég alatt
A kis villódzó fényeket nézve,
rajtam száz emlék átszalad
A múlt édes, tarka kárpitján,
mint egy vetítőgép pereg…
Álldogálok, és csak bámulom,
hová tűntek azok az emberek?
Akik, nekem oly fontosak voltak,
s kísértek hosszú utamon – sokan
Némelyikük túl hamar elhagyott,
s így, nem tudtam élni boldogan.

Valami mélyen megroppant bennem
El kellett engedni anyámat
Oly fiatalon félárva lettem
Karmaival marcangolt a bánat.
Hiánya, élő sebet ütött bennem,
és fájt, még sok hosszú éven át…
Ha, egyszer a sors nekem adta,
Mért rabolt el ilyen jó anyát?
Nem akarom ezt tovább taglalni,
elvesztettem egy nagy csatát
Lánykáim is jól megsínylették
Alig ismerték a nagymamát.

Később apám is beteg lett, elhagyott
Hiányzott nagyon, de elviseltem
Közben, a sorsom formálódott
Kőszikla-kemény asszony lettem
Már nem volt enyém a párom sem,
a sírhalomnál egyedül álltam
Csak két gyermekem ölelt búsan
A sorsom akkor úgy utáltam.
Legszívesebben elbújtam volna
jó, messzire a nagyvilágba\’
de családomért felelősség nyomta
lelkem' így maradtam csodára várva.

Hogy sikerült megbékélnem?
Elárulhatom most neked:
Aki anya tudja, mennyit ér,
hogyha van két gyermeked…
És, még az írás, ami éltet,
mind beleöltem a sok bánatot
Sütni kezdett rám a napfény,
többé senki nem áltatott
Ez a két dolog, ami jó volt,
és nekem új reményt adott.
Bennük sikerült vigaszra lelnem
Ők jelentették a holnapot.

Szeretetük, mindig végtelen erő marad,
mosolyuktól felszáradt minden csöpp könny
A csillagfénytől csodás ég alatt,
ezt most nekik, szívemből köszönöm.

Eger,2020. március 17. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“EMLÉKEIM EGÉN” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Icus, és Rita!
    Állandó, és kedves olvasóim, az ilyenek miatt lehet elviselni, bút-bánatot, és túllépni minden problémán, bajon.
    Köszönöm, hogy vagytok nekem. Nagy öleléssel. Rózsa

  2. Drága Rózsa!

    Mindig is tudtam, hogy kőszikla-kemény asszony vagy, és a rengeteg megpróbáltatás ellenére sem hunyt ki belőled a szeretet.
    Hogy ilyen jól írsz, az Isten ajándéka, melyben nagy örömöd leled… de nem csak Te, hanem mi is, akik olvasunk.

    Gratulálok sok szeretettel: Icu(f)

  3. Kedves Rózsa!

    Nagyon szép ez a versed. Összefoglaltad azokat a megrázó eseményeket, amelyek az élettől is elveszik a kedvünk, de ott a család, akinek mi vagyunk a szülő, nagyszülő, testvér.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!