Gondolatok

Gondolatok

magányról…
összetört szavak zuhannak
a szélből
lelkem havára rongy kötéllel
ütnek, s kint ordítanak
a vadak.
Megpróbáltatás?
Kitépném a szélből a
szavakat, mert érdemtelenül
sújtanak. Mint oázis,
állom a sivatag-falat.

rólad…
Szavad iszom mint
virágillatot,
s várom, mint éhes kutya
a falatot
a szél szavadra elnémul
minden, mi rossz gyűlt körém
mélybehull.

csendről…
Néma csend, veled oly szép
a csend is,
a mozdulatlanság, kezünk
játékos pihenése,
üres utcák csendes
bőbeszéde,
holtra fagyott csillagok
halvány rebbenése
csak mi élünk csendben
ítélkezünk mások felett,
s élvezzük a csendet,
nem beszélünk, mert
egyet gondolunk,
csendben melegítem
márvány-kezed
ajkadra csendben
csókot lehelek,
csend? A nagy csendtől
félreértettük egymás szavát,
mert annyira szeretlek
febr.28.

“Gondolatok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!A versek azért vannak,hogy provokáljanak!A félreértés arra vonatkozik,hogy a csend is parancsot adhat,amit később átgondolunk.Kösz,a gondolataid megnyugtatnak.Lenne,mit lektorálni verseimen, de nem merek hozzájuk nyúlni,ennyi év után

  2. Drága Googi!
    A magány kezdetű strófa zord és száraz területéről átevezel valakihez, aki fontos neked. Róla kéne szólni, mégsem az van.
    Azt vettem észre, hogy versedben ami úgy kezdődik versszak, hogy "rólad", hát végig önmagadról írsz. 🙂
    A csendetek közös, végig többesszámban íródott, s lám a végén félreértéssel zárul.
    A vers egyébként tetszett, hiszen elgondolkodtatott. (f)

Szólj hozzá!