Csillagok alatt

Csillagok alatt

Ragyognak a csillagok,
pont, ahogy akkor tették.
Eszembe jut illatod
mintha most is ott lennék.

Feküdtünk a fűben ám
csak hallgattunk a csendben
te voltál ott a párnám
egy lélek voltunk két testben.

Azután a jövőnket
tervezgettük ott halkan,
talán ezt az emléket
majd elfelejtem lassan.

Ugyanis a sors végül
messze sodort el tőled
a fájdalom már enyhül
ahogy fakul a képed.

Mi haszna emlékezni
hiszen nem lehetsz enyém
legjobb lesz elfeledni
így ért véget a mesém.

“Csillagok alatt” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Szia Katka
    Szomorú a versed Katka édes ,de maga a vers nagyon jól
    visszatükrözte a mondanivalót!:]
    Szépen sorakoznak a keresztrímek ,ami miatt kellemes
    hangzatú.
    Sok szeretettel gratulálok….Babu(l)

  2. Bár szomorú kicsengése van a versednek Katka, nagyon szép szabályos, ritmusos, szépen ülő rímekben gazdag verset írtál ebben a nosztalgikus hangulatban.(f)

  3. "Mi haszna emlékezni
    hiszen nem lehetsz enyém
    legjobb lesz elfeledni
    így ért véget a mesém."

    Szép és szomorú történet. Bizony az életben gyakran kell csalódást átélnünk.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Katka!

    Ha akarjuk, ha nem, az emlékek időközönként ránk törnek. Én már csak a szépre emlékezem, Te is gondolj a kedves, szép hetekre, a boldogságra.
    Tetszett a versed, gratulálok!(f)

    Szeretettel: Icu

Szólj hozzá!