Zeng az ég

Zeng az ég

Ítéletidő közeleg; álnok
fekete felhők gyülekeznek bőszen,
a gyászba borult éji égbolton,
hol a vész vesztegel a vaksötétben.

Pillanatnyi csend, majd villámgyorsan,
a ménkő, kardjával berket átszabat,
a fák, az élettől megfosztottan,
földre lehullanak, amint áthalad,

íves pengéje testes testeken;
reccsen, reped, röppen rengeteg ág,
mind messze jutott élettelenül.

Idő megáll. – Elvonult a vihar:
a gyökérből új hajtás nő hamar,
a fűben dalol tücsökzenekar.

/ Szerző: Putterer Magdolna Léna/

2020. március 21.

“Zeng az ég” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!