Vágyakozások…

Vágyakozások…

Oly sokszor vágyakozunk társ után,
főleg, amikor a magány őrjítő kín, biz ám,
mert az ölelés, a csókok gerjedelme
lihegve követel vad testi szerelmet.
Hányszor gördül fel életünk függönye,
főszerepet játszunk a közös színpadon,
várjuk, reméljük, kívánjuk a folytatást,
soha nem tudjuk, mi az igazi odaadás.
Veszélyben a bizalom, a hűség,
vágyakozni, remélni kínjainkban tudunk,
kötnek kötelékek, lelkünk menekülne,
törnek kapcsolatok, eskük, vallomások.
Vágyakozunk a társra, amíg a fény ölel,
őt szolgálni már nem meritek,
hol vannak a sírig tartó örök szerelmek,
ma a kapcsolatok többnyire örök vermek.