SEJTÉS

SEJTÉS

Sejtettem már régen,
hogy a földön s az égen
sehol nincs megváltás

Rám borult a bánat
Vad mételye utánad,
s a kínzó megbánás.

Ha, jobb lettem volna,
tán nem szólna a nóta:
Búról, és bánatról

Kacagna az ajkam,
s az egész világ rajtam,
tudván az álmomról.

Mit akarhat e balga?
Véletlen, vagy akarva,
hatalma nem maradt

Érzem, hogy a holnap,
Még több keservet hozhat,
a magányos ég alatt.

Sejtettem már régen
Nem ég csillag az égen,
ha nem él több remény

Ma, sejtésem valóság,
már nem segít a jóság
Bűnhődöm álmaim egén.

Eger, 2020. március 19. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“SEJTÉS” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Igazad van Lajos, csak sokszor úgy érzi az ember, hogy már magában sincs megváltás…elhagyja a remény.
    Szerencsére, ezek a hangulatok, csak átmenetiek, és aztán felragyog a nap, a szívünkig ér, és minden megint rendben.
    Köszönöm, hogy olvastál. Rózsa

  2. "Sejtettem már régen,
    hogy a földön s az égen
    sehol nincs megváltás"

    Sokszor a megváltást önmagunkban kell keresni.

    Gratulálok, szép vers! (f)

    Lajos

  3. Kedves babu!
    Szépen, megnyugtatóan válaszoltál "sirámomra". Köszönöm, én is hiszem, hogy lesz még szebb jövő, és jobb világ.
    Ölellek. Rózsa

  4. Kedves Rózsa!
    Vannak életszakaszok,amikor az ember kiborul valami okból!
    Lesz még szép is a világ,nem kell bűnhődjél!
    Szeretettel olvastam szép soraidat ….Babu(l)

Szólj hozzá!