Összes megtekintés: 51
Sír a föld
Ültem az úton s vártam
Jött velem szembe a semmi
Ereje nagy és hatalmas
Nem sokára be is terít
Mögöttem voltak évszakok
Semmivé lesznek a földön
Reményünk lassan elfogy
Mögöttünk van a törékeny idő
Elszállt az utolsó pillanat?
A semmi győz minden fölött?
Enyészeté válik a pillanat?
Mert nem lélegzik az erdő!
Sírás, könny már nem segíthet
Minden ott van, ahol nem várták
Tél a nyárban, tavasz az őszben
Ember ássa koporsóját
Ülök az úton és várok
Évszakok most átölelnek
Mint halottat az égi dal
Mely elviszi fel az égbe.
Kedves Rita!
Köszönöm megtisztelő figyelmed.
Ági(f)
"Tél a nyárban, tavasz az őszben
Ember ássa koporsóját"
Szomorú, de igaz versed érdeklődéssel olvastam.
Szeretettel: Rita(f)