Te vagy

Te vagy

Olyan voltál nekem, mint a szomjazónak a víz
kinek torkán végig csorog, hogy enyhüljön a kín.
Vagy, mint éhezőnek az utolsó falat kenyér,
ki tudja, hogy csak pár nap és lehet, hogy már nem él.

Vagy olyan, mint földművesnek a hűs nyári szellő,
ki retteg, hogy elúszik az esőt hozó felhő.
Mint növényeknek az éltetető nap sugara
amire vágyakoznak, ha eljön az éjszaka.

Zord, borús életembe te hoztad el a napot
egy ajándék, amit isten vigaszul adhatott.
Itt vagy velem és szeretsz, nekem ez éppen elég
az élet nagy viharában te vagy a menedék!

“Te vagy” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Gyönyörü vallomás, szép versben.
    Öleléssel, szeretettel kívánok sok boldogságot.
    Mária(l)

  2. Kedves, szép versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!