Vétkezem
Én bántalak, mert folyton vétkezem,
de nézd kisebzett, vérző két kezem,
és mondd, hogy zúgolódni nincs okom,
s hogy össze nem hiába kulcsolom.
Mezítláb járok ösztövér nyomon,
kövek zsebemben, múló lángomon
magasság, mélység együtt méreget;
kegyelmed fénye óvja léptemet.
Kedves Gugi, a köveket nem dobhatom ki, azok az emlékeim! 🙂 Köszönöm a figyelmedet és biztató szavaidat!
Kedves Zina! A lángod nem múló,és dobd kii zsebedből a köveket!
Gugi
Kedves Kit, Rózsa, Ica, Rita, Marica, Kati, Ilona, köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, és kedves szavaitokat! Vigyázzatok magatokra! (l)
Remek, gratulálok Zina
Szeretettel
Ilona
Szép vers.
Szeretettel: Kati
Nagyon szép!
Köszönöm.
Marica
Nagyon szép vers. Örömmel olvastam.
Rita(f)
Valódi élményt adott a versed kedves Csilla!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kerek, egész, és megrázó az őszinte fejhajtásában.
Igazi élmény volt olvasása. Ölellek. Rózsa
Szép, alázatos vers.(f)