Remélek

Remélek

Kínoz a sok gond, ez igaz.
Szeretnék már fényben élni,
Köszönni minden szembejövőnek,
Tudván, hogy az úton vagyok,
Élek, lépek és remélek.

Köszönni minden szembejövőnek
Gyógyír…
Mert az úton járok,
Veletek tartok a fény felé,
Neve is van, nem mondom, csak
Álmaimban.

Remélek egy szebb jövendőt,
Éhezőknek teli bendőt,
Kis árvának édesanyát,
Szegényeknek jó iskolát,
Nyugdíjasnak jó meleget,
És nyugdíjat, megemeltet…
Mért éhezzen, ki dolgozott
Becsülettel, sose lopott?

Lehet, hogy vállamon a világnak
Minden gondja,
És ez a sok baj a szívemet lehúzza,
De utamat Vele járom,
Kezemet fogja,
Léptem igazgatja.

Remélek egy más világot:
Nem lesz benne háború,
A gyümölcsök mind beérnek,
Lesz majd ideje a vetésnek.
Lesz majd szántás, jó legelő,
Vemhes kanca, csikót ellő,
Tiszta vizű forrás, patak…
Áradnak belőlem a szavak.

Mert jól tudom, hiszem, érzem,
A mindenség Te vagy nékem,
A mindenen átsegítő csoda!
Imára kulcsolt kézzel kérlek:
Ne hagyjál el engem, soha!

S hogyha nem ér le hozzám kegyelmed,
Én akkor is hálás és hű vagyok.
Tied minden, az egész világ,
És vele én is. Fogadj el!
Ne rúgj belém, ne taszíts el!
Villog előttem hófehér köntösöd,
Bízzál bennem, leszek örökösöd!
Szárnyakon repülök, az ég felé, hozzád…

Szívem dobbanását
Halk csendben hallgatom…

– Már vártalak.
Számítottam ám rád, nagyon!