A félelem csendje

Összes megtekintés: 151 

A félelem csendje

Világot pusztító
lidérc mi üldöz.
Düledék múlttól
menekül a föld,
gyermeki lelked
más képet őrzött,
voltál – leszel e,
nem rajtad múlt,
hogy világod elnyelje
a feneketlen kút.
Lázálom gyötör,
nincs mézes bödön,
s a milliók szőtte élettérre,
lecsap a mennyből
egy erős ököl,
s hurkot tesz rád
a félelem férge.

Számadás készül
nincs menedéked,
nem áll mennykapu
nyitva, új ruhát cserél
csendben a föld,
s vérével bűneid
krónikáját írja.
Embernek alja –
a horda most nem segít,
szükséged van
a megmentő kézre,
szívedben megkövült
közönynek fala –
nem jut el hozzád
az Úr jelző fénye.
Felhúzott felhők
függönye mögül,
sóhajtva nézz le
az égi család,
önmagát pusztító,
megrokkant nemzedék –
kétségbe esve fohászra vált.

De nekem a csend,
így még sohasem fájt.

2020.03.24.

Cobblah Ilona

“A félelem csendje” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Ilona ! Aktuális versed sajnos mindannyiónkra igaz. Fájdalmas valóban ez a csend és bezártság. Reméljük egyszer vége lesz. Gratulálok szeretettel. szinci(f)

  2. Kedves Babu, hát reménykedjünk, hogy ez a világot leállító nyavalya, elhagy bennünket mihamarabb, köszönöm jelenléted, és át értékelnek az emberek sok mindent.
    szeretettel
    Ilona

  3. Kedves Vadvirág, köszönöm szépen a rám szánt időt, .. hát ez a helyzet még eltart egy darabig… sokan megfogalmazzuk mit érzünk, gondolunk.. de kitartunk…. vigyázz te is magadra
    szeretettel Üdvözöllek
    Ilona

  4. Nekem se – hosszú, és nagyon hangos. Mind, szeretnénk tudni, mikor lesz vége már. Addig pedig próbálunk fegyelmezetten, emberségesen élni, hogy bűneink megbocsájtást nyerjenek.
    Remek a versed, szeretettel olvastalak. Rózsa

  5. Remek ez a vers!
    …" Számadás készül
    nincs menedéked,
    nem áll mennykapu
    nyitva, új ruhát cserél
    csendben a föld,
    s vérével bűneid
    krónikáját írja."
    (f)

Szólj hozzá!