A félelem csendje

A félelem csendje

Világot pusztító
lidérc mi üldöz.
Düledék múlttól
menekül a föld,
gyermeki lelked
más képet őrzött,
voltál – leszel e,
nem rajtad múlt,
hogy világod elnyelje
a feneketlen kút.
Lázálom gyötör,
nincs mézes bödön,
s a milliók szőtte élettérre,
lecsap a mennyből
egy erős ököl,
s hurkot tesz rád
a félelem férge.

Számadás készül
nincs menedéked,
nem áll mennykapu
nyitva, új ruhát cserél
csendben a föld,
s vérével bűneid
krónikáját írja.
Embernek alja –
a horda most nem segít,
szükséged van
a megmentő kézre,
szívedben megkövült
közönynek fala –
nem jut el hozzád
az Úr jelző fénye.
Felhúzott felhők
függönye mögül,
sóhajtva nézz le
az égi család,
önmagát pusztító,
megrokkant nemzedék –
kétségbe esve fohászra vált.

De nekem a csend,
így még sohasem fájt.

2020.03.24.

Cobblah Ilona

“A félelem csendje” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Drága Ilona! Néha vágyjuk a csendet, de nem ilyent.
    Szeretettel időztem remek versednél.

    Mária(l)

  2. Kedves Ilona ! Aktuális versed sajnos mindannyiónkra igaz. Fájdalmas valóban ez a csend és bezártság. Reméljük egyszer vége lesz. Gratulálok szeretettel. szinci(f)

  3. Kedves Babu, hát reménykedjünk, hogy ez a világot leállító nyavalya, elhagy bennünket mihamarabb, köszönöm jelenléted, és át értékelnek az emberek sok mindent.
    szeretettel
    Ilona

  4. Remek alkotásodat szeretettel olvastam!
    Még egy pár hónapig szenvedni fogunk,ha nem kap el minket is.
    Gratulálok…Babu(f)

  5. Kedves Ilona köszönöm szépen a felkeresést ..
    Szeretettel
    Ilona

  6. Kedves Vadvirág, köszönöm szépen a rám szánt időt, .. hát ez a helyzet még eltart egy darabig… sokan megfogalmazzuk mit érzünk, gondolunk.. de kitartunk…. vigyázz te is magadra
    szeretettel Üdvözöllek
    Ilona

  7. Kedves BoldogCsisz köszönöm szépen az olvasást

    Szeretettel Ilona

  8. "önmagát pusztító,
    megrokkant nemzedék –
    kétségbe esve fohászra vált."

    Jó meglátás.

    Szeretettel: Rita(f)

  9. Nekem se – hosszú, és nagyon hangos. Mind, szeretnénk tudni, mikor lesz vége már. Addig pedig próbálunk fegyelmezetten, emberségesen élni, hogy bűneink megbocsájtást nyerjenek.
    Remek a versed, szeretettel olvastalak. Rózsa

  10. Remek ez a vers!
    …" Számadás készül
    nincs menedéked,
    nem áll mennykapu
    nyitva, új ruhát cserél
    csendben a föld,
    s vérével bűneid
    krónikáját írja."
    (f)

Szólj hozzá!