Évek
Évek égnek mögöttem
Fájó emlék szívemben
Mit megtanultam, s éreztem
Eggyé vált velem.
A mély szakadék végtelen,
S összetör a félelem,
De felmásztam a kékes éjben,
S erős lett szívem.
A mosoly mindig felsegít,
De van, kitől az égbe visz.
S a szív a partnak szirtjein
Korlát lesz, ha mindig hisz.
S távol húz a szakadéktól,
Egy erdő felé elvezet,
Talán ő, ki semmiből jött,
Múltat s rosszat eltemet.
2020. április
Köszönöm mindenkinek a sok pozitív visszajelzést! (l) 🙂
"Talán ő, ki semmiből jött,
Múltat s rosszat eltemet."
Bízzunk benne!
Szeretettel: Rita:]
[b][i][center]Köszönöm ezt a verset, reményt adtá[/center][/i][/b]l.
Igazán jó ez a vers! Témájában remek. Szerkezetében viszont rendezetlen, kivéve a két utolsó versszakot. Ott 8-8-8-7 szótagszám adja ki a ritmust, az első kettő vegyes. Rímképlete is rendezetlen, viszont az első versben rögtön 3 alliteráció van. Mindettől függetlenül a vers él és mondanivalója teljesen világos, pozitív kicsengésű.(f)