Az újrakezdés imája
Madárdal, imbolygó hajnali fények…
élek, Istenem milyen jó, hogy élek!
A csend elém hozza a fájó emlékeket,
beszélek, s Te hallgatod gyötrődésemet.
Ismered gondolataim rejtett zugait,
lecsendesíted háborgó lelkem hullámait.
A tegnap árnyai után újraél a remény,
ma is szükség van rám -üzened. Ne félj!
Madárdal, áldott megszülető fények…
élek, Istenem…és milyen jó, hogy élek!
Szép, életigenlő vers -sokaknak ajánlom, a félelem, kétségbeesés helyett. Szeretettel olvastalak. Rózsa
"élek, Istenem…és milyen jó, hogy élek!"
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Katalin!
"A tegnap árnyai után újraél a remény"
Tetszéssel olvastam versed!
Szeretettel: Marika