Új életre ébredés

Új életre ébredés

Mint a lapulevél, úgy lapulunk,
szárán békés szöcske készül
ugrásra, bezárva elpuhulunk,
löttyedtre vastagszunk végül,

kóborló vírus ad sejtnek abrakot,
hangunkban bújik a félsz,
nem akarunk nyitni ablakot,
hisz jössz, kérsz és mész,

gondot űző képzelődés keres helyet,
vadít a látomás, útra készít,
de nem ad pogácsát, sem kenyeret,
mutat lehetőséget, odaát térít,

sír az álom, megrendült az élet,
hinni bátor, aki tudja, halandó,
gyötrelemmel keresi a mérget,
mely tudással lesz a lét továbbhaladó,

a csodák lelkekben lapítanak,
szorongunk, reánk talál a végtelen,
a múlások szívünkben fájdítanak,
s a ránk testált létezés igénytelen,

harangok zúgnak itt és távol,
valóság a dübörgő hullámverés,
s úgy lesz, mint villám sújtott fából –
gyökérből új életre ébredés.

“Új életre ébredés” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!