Nézem a tündöklő szemed

Nézem a tündöklő szemed…

Nézem a tündöklő szemedet,
Ahogy árad belőle az életszeretet.
Hallom az édes hangodat,
Ahogy mindig vissza-visszahívogat.

Látom itt-ott ráncos arcodat,
Amire az idő rótt barázdákat.
Simogatom sokszínű hajadat,
Ami körülöleli a nyakadat.

Arcomon érzem kezed simogatását,
Így érzem a mindennapok varázsát.
Szeretném mindig csókolni szádat,
Felkorbácsolni a bennem égő vágyat.

Örömmel hozok neked néha egy szál virágot,
Vagy kedvencedet, egy kis gyöngyvirágot.
Szeretném virággal borítani előtted a földet,
Hogy így lépjél még sok-sok mérföldet.

Odaadnám neked az egész világot,
De helyette fogadd el ezt a rím-virágot.
Hiszen az életem értelme csak Te vagy,
Akivel kelek és fekszem napra-nap.

T. Tamás Ferenc, 2017. aug.