Szomorű szerelem…Triptichon…

Szomorú szerelem-… Triptichon

Béklyó…

Miért a béklyó, ha szabad a szó?
A szív béklyóba verve, mondd, kinek jó?
Azt mondod, igazság?
Mit ér a szó?
Ha minden, amit addig súgtál,
kábító, hazug szó!

Árnyék…

Miért a sok árnyék,
hova nem süt a Nap?
Én miért legyek mindig
boldogtalan? Hol az az erő,
mely odacsap, mely parancsol,
hogy nekem is süssön a Nap!
E tiszavirág szerelem, mért múlt el
ily hirtelen?

Káosz…

Agyamban káosz, ezernyi fura vágy!
Mondd meg nékem, miért lett így, igazán?
Szívemben sajgó, szerelmes csuda vágy,
Mondd, mért nem maradhat, nem lehet?
Igazán?
Az illatod, a csókod íze nem lesz enyém
soha többé? Mondd meg nékem, mondd
igazán!
A napot ki szeretteti meg vélem ezután?

1996 április, Töredékek…

“Szomorű szerelem…Triptichon…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Kitti…köszi,hogy itt jártál,és,hogy tetszett is ez a régi versem ölellek…Ági(l)

    köszönöm Rózsa ,a Te értékelésedet is szeretettel.. Ági:]

    kedves Rita,,a kérdésedre a válasz…volt vki az életemben aki szerette. a tengert és a napozást,,szerette volna,hogy együtt napozzak vele, de én meg nem szerettem soha napozni.amikor vége lett, akkor kérdeztem meg a versben,hogy a ""napot ki szeretteti meg vélem ezután..?szeretettel Ági(f)

  2. "A napot ki szeretteti meg vélem ezután?"

    Csupa kérdés, csupa kétely.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Egyenként is értékes, színes mondanivaló – érzelemdús.
    Jól sikerültek. Ölellek. Rózsa

Szólj hozzá!