Anti-káosz

Összes megtekintés: 39 

Anti-káosz

Valami elképzelhetetlen erejű, masszív, váladékos gennyedző hazugság-áradat telepedett rá sötétített, minden szabad akaratot elfedő lyuk-masszaként a nagyvilágra. Már mindenki érezheti, mint fertőző, ragályos betegség miként terjed szét agymosott agya diodái, s ösztön-törmelék szervei között a totálisan rendszeresített s elnémítható, vad közöny, mely a lusta tunyaság egyik netovábbja.

Valami sistergő, langymelegben önmaga szirupos mocskában, akár a felhízlalt disznó jólesőn fetreng befolyásos üzletember, politikai krém-elit: kicsi-nagy oligarcha-bárók színe-java. Összekavarodnak már szándékosan gyűlöletkeltő orkánhangok türelmetlenkedő hódítások gyarmatosításaival s már nem is Európa zászlóshajója süllyedhet egyedül – de egy ország!

Felzaklatott ember-roncsok között kilátástalan, puskaporos élethelyzetek, további nyers erejű kockázatok követelnek már mindennapos figyelmet; vajon érezheti-e már mindenki, hogy rég eltévedtünk, de ezúttal visszafelé?! Csatangoló évtizedekben hatalmas gyökérnek látszott a megmaradt szabadság, mely mostanra inkább kalitkába bezárt védtelen madár lett ismét.

Fokozatosan tűnik el az összezavarodott emberek életéből az önzetlen együttműködés, megértés mellett a morális, emberi kommunikáció: üresfejűek felett masíroznak vigyázzban sorban állva betonnal sűrített prédikáló törmelék-szövegek. Végig áramlik, akár egy kakofóniás dicshimnusz mindenki lelkén, aki többre és még többre vágyik mohón s kapzsin, mikor megmagyarázhatatlan könnyedséggel sorsüldözött hévvel ismeretlenül is valaki beteszi óvatlan búsa fejét a sínek közé s meghitt ünnepélyességgel a végítéletre várakozik…

“Anti-káosz” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Azt gondolom, hogy mindenkiben sötét kétségbeesés lesz úrrá, ha olyasfajta sorstragédia, katasztrófa történik vele, mint mondjuk szülei, vagy hozzátartozói halála, munkahelye elvesztése, barátnői szakítás. Az Öngyilkosok legtöbbje tudatosan megtervezi cselekedeteit; hosszantartón búcsút vesz mindenkitől, és a külvilágnak éppen akkora morális-erkölcsi felelőssége van akárcsak az egyes embereknek!

  2. Eléggé letargikusok soraid. Szándékosan írom soroknak, mert én változatlanul nem értem, hogy ezek a prózai művek, miért a vers kategóriában szerepelnek. Mi is részesei vagyunk az emberiségnek. Élhetünk szebben és jobban, segíthetünk, felemelhetünk, nem csak másoktól kell várnunk a jobb közérzetünk. A sínekre fekvés nem megoldás. A túlélő a harcos, nem az, aki megadja magát.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!