A hintavas siráma
A hintavas régóta lesben áll,
a hintaszék is sutba dobva vár.
\”Ó, hintázhatna rajtam bárki már!
A gyermekek, kik víg kacajjal itt
lengtek rajtam, s hitték az álmaik,
s felnőve elfelejtve hagytak itt.
Csak egyszer álltam itten boldogan,
mikor kislány kacaj kereste, merre van
a nagymamának hintaszéke már,
mi rám akasztva volt, és jött a nyár.
Elhozta nékem újra vágyamat,
s éreztem, látják még a hasznomat.
Sok éve nem örültem ennyire,
de kár, hogy nem tudok én messzire
elmenni, hisz rég rögzítve földbe már
négy lábam, s vár, míg újra itt a nyár.\”
Torma Zsuzsanna
2020. április 05.
Szeretettel gratulálok drága Zsuzsa!
Ica
Kedves Zsuzsa!
Érdeklődéssel olvastam a hintaszék történetét.
Szeretettel: Rita(f)
Remek versedet átcsodáltam. Sok azonos ritmusú sorod szinte jambikus érzést ad a versnek, ringat, akár a hintaszék. (f)