A hintavas siráma

A hintavas siráma

A hintavas régóta lesben áll,
a hintaszék is sutba dobva vár.
\”Ó, hintázhatna rajtam bárki már!
A gyermekek, kik víg kacajjal itt
lengtek rajtam, s hitték az álmaik,
s felnőve elfelejtve hagytak itt.
Csak egyszer álltam itten boldogan,
mikor kislány kacaj kereste, merre van
a nagymamának hintaszéke már,
mi rám akasztva volt, és jött a nyár.
Elhozta nékem újra vágyamat,
s éreztem, látják még a hasznomat.
Sok éve nem örültem ennyire,
de kár, hogy nem tudok én messzire
elmenni, hisz rég rögzítve földbe már
négy lábam, s vár, míg újra itt a nyár.\”

Torma Zsuzsanna
2020. április 05.

“A hintavas siráma” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Érdeklődéssel olvastam a hintaszék történetét.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Remek versedet átcsodáltam. Sok azonos ritmusú sorod szinte jambikus érzést ad a versnek, ringat, akár a hintaszék. (f)

Szólj hozzá!