Kellek-e még?

Kellek-e még?

Kellek-e még? Köd fia a ködnek?
Kellek-e még Neked, érteni szót?
Kell-e az, hogy földjén köldöködnek,
Én tegyem le előbb a foglalót?

Kell-e még Csend, mely sikolt a tájon?
Kell-e még vers, mely rólad szólt megint?
Kell-e még Neked, az én halálom?
Kellek-e én, ki néha Rád tekint?

Kell-e sóhaj halvány selymű fátyla?
Kell-e, hogy legyek számodra remény?
Kell-e Neked a szivárványhártya?
Kell-e Neked még ez a költemény?

Kell-e még a szív bal pitvarában
imamalmait forgató Magam?
Kellek-e Tenéked még a mában?
És Te vagy-e még, ki hallja szavam?

Akarsz-e velem reptetni sárkányt?
Akarsz-e velem még ébredni fel?
Ha nem láthatunk együtt szivárványt,
Akarsz-e lenni még nekem a Jel?

“Kellek-e még?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Olvastam, hogy akihez szólt a vers, már nincs az életedben. Talán a kérdések is azért merültek fel, mert voltak már jelek.

    Jön majd más, aki értékelheti a figyelmed és szereteted.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Köszönöm Rózsa! Sajnos a vers utolsó versszaka lemaradt! …És, akinek szól, már nincs az életemben! V.L

  3. Erre, az igaz gyöngyszemre csak igennel lehet válaszolni.
    Remélem, az is tisztába van vele, és megbecsüli, akihez ezeket írtad! Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!