Kellek-e még?

Kellek-e még?

Kellek-e még? Köd fia a ködnek?
Kellek-e még Neked, érteni szót?
Kell-e az, hogy földjén köldöködnek,
Én tegyem le előbb a foglalót?

Kell-e még Csend, mely sikolt a tájon?
Kell-e még vers, mely rólad szólt megint?
Kell-e még Neked, az én halálom?
Kellek-e én, ki néha Rád tekint?

Kell-e sóhaj halvány selymű fátyla?
Kell-e, hogy legyek számodra remény?
Kell-e Neked a szivárványhártya?
Kell-e Neked még ez a költemény?

Kell-e még a szív bal pitvarában
imamalmait forgató Magam?
Kellek-e Tenéked még a mában?
És Te vagy-e még, ki hallja szavam?

Akarsz-e velem reptetni sárkányt?
Akarsz-e velem még ébredni fel?
Ha nem láthatunk együtt szivárványt,
Akarsz-e lenni még nekem a Jel?

“Kellek-e még?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Olvastam, hogy akihez szólt a vers, már nincs az életedben. Talán a kérdések is azért merültek fel, mert voltak már jelek.

    Jön majd más, aki értékelheti a figyelmed és szereteted.

    Szeretettel: Rita:]

  2. Erre, az igaz gyöngyszemre csak igennel lehet válaszolni.
    Remélem, az is tisztába van vele, és megbecsüli, akihez ezeket írtad! Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!