Átok a fejemen

Megosztás
 | Nyomtatás | 14 hozzászólás | 297 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Átok a fejemen

Igen. Igen. Én mindent ráhagyok.
tudja is a férjem, hogy ki vagyok,
azt hiszi, az vagyok, akinek hisz
örvend nekem,néha színházba visz.

O, mégis-jó, szűkszemű az ember
nem vakítja ki az én szememet sem
s ujjong, hogy helyette is elmegyek
mert úgy sem hiszi mit is tehetek.

Én legárvább férjes asszony vagyok,
fejemen férjem koronája ragyog,
le-ledobom és gondolom magamba
beh szép volna egy virág a hajamba.

Fájdalmas, hogy meg vagyok kötözve,
mert rab vagyok és sírnom kellene,
de csak húzom a csörgő láncokat
hiába gyötörnek,gyötrik a hátamat.

De táncolok, hogy muzsikának halljam,
véres szívem viruljon, mint a dallam
néha ok nélkül keményeket mondok,
néha vérig-vágom vaskos láncomat.

“Átok a fejemen” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  5. [b][i][center]Babu én pont ilyennek képzellek:

    "
    Én legárvább férjes asszony vagyok,
    fejemen férjem koronája ragyog,
    le-ledobom és gondolom magamba
    beh szép volna egy virág a hajamba."

    Rzsike[/center][/i][/b]

  7. Szia Rita !
    Nagyon szépen köszönöm figyelmedet!
    Egy házasságban gyakran megtörténik ,hogy nem is ismerjük
    a társunkat annyira ,mint ahogy illik.

    Innen adódnak néha a viták.Ez a versem egy kis kiruccanás
    a megszokottból!
    Sok szeretettel..Babu

  8. Kedves Tibi!
    Örvendek,hogy átérezted a vers humoros oldalát.
    Persze egy házasságban minden megengedett,
    Nagyon szépen köszönöm soraidat!
    Szeretettel…Babu:D

  9. Szia Kitti !
    Ezt akartam ,hogy nevessetek egy kicsit.
    Ami az utolsó szakaszt illeti ….jobb ha nem is olvasom!:P
    Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad.
    Orvendek ,hogy sikerült mosolyt csalni a szádra.:D
    Szeretettel …Babu

  10. "azt hiszi, az vagyok, akinek hisz"

    Kedves Babu!

    Bizony a saját gondolataink, érzéseink vetítjük a másikra és csodálkozunk, ha egyszer kiderült, hogy ő egészen más, mint amilyennek mi gondoltuk.

    Szeretettel: Rita(f)

  11. Drága Rózsa!
    Nagyon szépen köszönöm kedves szavaidat !
    Mindenki nyúzza ahogy tudja.Ki mennyit bír.
    Tulajdonképpen humoros hangzást akartam adni a versemnek.
    Gondolom sikerült ,semmi esetre sem akarom ,hogy
    sajnáljatok!
    Szeretettel…Babu

  12. Babukám!
    Annyira nem ismerem a sorsod, és a körülményeidet, esetleges korlátaidat (amik akadályoznak az észszerű viselkedésben) de te nem szereted már szívből ezt az embert – ez cseng ki minden sorodból, és más verseidből is. Kötelességből, megszokásból vagy mellette, s ez nem elég ahhoz, hogy teljes szívvel éljünk valakivel. Vannak így mások is, de azok szép csendesen, kényszerű hallgatásba burkolózva – mondhatni belenyugodva, a helyzetükbe élik az (érzelem-)hiányos, örömtelen életüket.
    Te, azonban lázadsz, birkózol a megkötéseiddel, az arctalan rémmel, és kibúvókat (színház stb) keresel. Szívesen ledobnád magadról a láncot, és néha tán meg is teszed (bár lehet, hogy csak a költészet szabad világában…) Mindegy. Nem ítélhet el érte senki, és helyetted sem dönthetünk. Az tény, hogy ebben a versben még a vidámnak érződő sorok is szenvedésről, kényszerű együvé tartozásról árulkodnak. Én, semmi jó hangulatot nem észleltem benne – a mosolyra fakasztó sorokkal, csak próbáltad finomítani, elvenni a helyzet élét.
    Megértelek, és áldom a sorsot, hogy én annak idején lépni mertem, és megtettem azt a lépést, amit a szívem, és nem utolsó sorban az eszem diktált. Rossz egyedül, de boldogtalan, vagy legalábbis sivár, unalmas kapcsolatban sem jobb.
    Persze, sok esetben nem tehetünk az ellen, amit a sors ránk mér.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

  13. Ejha! Babu! Megmosolyogtattál verseddel és lenyűgöztél! Ragyogó strófák, bár a zárás nem csalt mosolyt újra a számra. 🙂
    (f)

  14. Kedves Babu !
    Meglepett a versedTe is annak szántad,hagy tépzelődjenek.mert ma már mindenki minden lehet ,ha képzelődésed elvisz oda tégedet
    Versednek jó hangulata mosolyt csalt arcomra.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!