Eleven

Eleven

Begyógyult -e seb töviskoszorú alatt,
begyógyult -e heg a bevert szegek nyomán?
Szivárgó stigmák… hisz a bűn velünk maradt,
naponta vétkezünk míg ámulunk csodán,
mert megbocsáttatik… hát tovább létezünk.
A bűnbánat elmondat száz meg száz imát,
hiszen féljük, eljön a végítéletünk,
jelenünk ír a jövőnek új bibliát…
eleven a heg a bevert szegek nyomán,
eleven a seb töviskoszorú alatt.

“Eleven” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Ez, így igaz – ez a világ rendje. …az esendő emberek világa.
    Nincs teljes bűnbocsánat, mert vétkeink ismétlődnek.
    Az ember önző állat, nehezen tanul. A bocsánatkérés sohasem mélyen őszinte, így a megbocsáttatás is csak felületes. átmeneti.
    Teljes mértékében érzékeltetni tudtad ezt a fiaskót, ezt a marcangoló önvádat, és a vele járó katarzist.

    Szeretettel gratulálok. Rózsa

  2. Igen, mert elevenen tartjuk. Szépen megfogalmazott soraid öröm volt olvasni.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Az aktuális témával hoztam kapcsolatba.
    Bár lehet más különleges helyzetek siralmas állapotában is.:]
    Csodás a versed Ilonka kedves!Szeretem.(l)
    Sok szeretettel gratulálok….Babu(f)

  4. Versed témája és szerkezete is pompás. Ereje a hitnek ott lapul a sorok között. Igaz, az Isteni szeretet, mint félelem dominál és bűn, bűnösök hada kacsint ki mögüle. Mert megsértjük a jót, bántjuk azt, ki nem érdemli és sebeit sem ápoljuk soha, csak félelemmel…
    (f)

Szólj hozzá!