Állok
Állok a szélben, viharra várva,
felettem álmos éj vicsorog!
Összegyűrt már az eperfa álma…
Bőrömön égő, fél ikonok!
“Hétszilvafás” csak bennem a bánat.
Neved felé még rángat a köd!
Letépi rólam növény ruhámat,
s bokorba bújik az erdő előtt…
Idő csorbítja bennem a kését,
nincsen igazság s nincs feledés!
Koldus Hold adja át a veséjét.
…Már nincs születés és nincs temetés!
Állok a szélben, viharra várva,
Ég az igazság, s fáj a jelen!
Hibákat halmoz ezer hibára,
s ezernyi bűnöm fogja kezem!
Fél az árnyék, ha sötétség moccan!
Fényes verőben hortyog a Nap!
Minden igazság fogakhoz koccan
és az a fogsor fűbe harap!
Vernyik László Gyöngyös 2019.07.21.
Remek tartalom, ritmika…gratulálok
Szeretettel
Ilona
"Állok a szélben, viharra várva,
Ég az igazság, s fáj a jelen!
Hibákat halmoz ezer hibára,
s ezernyi bűnöm fogja kezem!"
Szeretettel: Rita:]
Köszönöm kedves Magdi! (f)
Kedves László!
Nagyon szép ritmusos versedet, ami nagyon mély érzéseket fejez ki szeretettel olvastam.
Magdi