Rögös út

Rögös út

Minden csak álom, mit oly égen hittem
Szólni nem tudok, hisz megtörtek itt bent
Elhittem, a világ mindig szürke
Csak egy apró mosoly, s a fű átvált zöldre
Zenével fülemben, indultam utamon
Lesz majd valaki, s rám lel az oltalom
Mindenki álarc mögött, de mond mennyit ér?!
Hisz a lélek tükre, a szemünkben él
Apró könnycsepp, elveszett a tengerben
A szél fújta ki, már nem látod a szememben
Volt pár akadály, mégis fel kellett állnom
Van egy világ, mi mindenkinél álom
Nappal, hazudd, hogy jól vagy
De éjjel, egymagad maradsz
Megkérdezték, honnan tudok ennyit
S mosollyal arcomon, mondtam el nekik:

„Fiatal vagyok, mégis pár dolgot megéltem
Fel kellett nőnöm, a családom szemében
Állítottak akadályt, de a falakon át törtem
Magas hegyet másztam, tudtam semmi nem felhőtlen
A szivárvány is fakul, régi kezem rajzán
El eredt az eső, angyal tépi szárnyát
Volt ki pletykáknak hitt, volt ki kiállt mellettem
Voltam gyermek, erre tisztán emlékszem
Barátok kik maradtak, nekik jár a tisztelet
Ha jön egy újabb zuhanás, nem húzom a vészféket.