Megtanulod majd

Megtanulod majd

Milyen nagy is valóban a tenger,
felette köröz a csend, a végtelen.
Véresen lépeget a közelgő tavasz,
hullámok szellős sorokban várnak.
A felhő, mint mocskos asztalterítő
tétován leng, aztán lassan elered
az eső és pocsolya lesz a tenger.
Messze sodor az árral a képzelet.
Milyen nagy a hatalmad Istenem,
melletted nyugalom és a könnyek:
harmatcsepp a nyitott imakönyvben,
a sorok közt, békét teremt a csend.
Ember csinál csak zűrzavart, drámát.
Indaforma gyűlölet, az ami megkötöz.
Lesz csendes tavasz, sziromeső
a cseresznyefák alatt, majd behavaz
a végtelen idő, mire az Isten felemel
magához, megtanulod mi a szeretet.

“Megtanulod majd” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. "Lesz csendes tavasz, sziromeső
    a cseresznyefák alatt, majd behavaz
    a végtelen idő, mire az Isten felemel
    magához, megtanulod mi a szeretet."-Szép versednél , örömmel időztem: MariaHS

  2. Drága Ica!
    Csodás mély gondolatokkal ellátott soraidat szeretettel
    olvastam.Annyi mindenre kiterjed a figyelmed ,ha lassan
    olvasom belém szívódik minden gondolatod!(l)

    "Milyen nagy a hatalmad Istenem,
    melletted nyugalom és a könnyek"
    Sok szeretettel gratulálok…Babu(l)

  3. "Ember csinál csak zűrzavart, drámát.
    Indaforma gyűlölet, az ami megkötöz."

    Így igaz. Viszont nagyon szép és felemelő a versed befejezése.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!