Kettősségben

Kettősségben

Fura kimondani pont most
Élet született a földre,
Most amikor szellemvárost
Sikolt a táj, mérföldekre.

Mégis várjuk, úgy éhezzük
Mindent, amit Isten teremt
És egyre csak azt kérdezzük
Uram a halál mit jelent?

Éledő természet, sarjad
A lét, ma virágzó mezők
Bűvös illata megzavart,
Élet vagy halál köszönhető?

Kettősségben pici élet,
Egy ártatlan csöppnyi remény
Uram, nem érhet így véget
Tavaszt bontó szóköltemény.

Tavasz után jön a nyár majd,
Új élet fakad, virágzik
Újra hallani madárrajt
Dalolni, fényed felviláglik.

Megváltottál haláloddal
Sok millió gyarló embert,
Kapaszkodóként szalmaszál
Most, a feldúlt édenkerted.

“Kettősségben” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm Lajos az olvasást és a véleményed. Igen van mikor az ember fia elgondolkodik ezen. Most ezt az időszakot éljük. Szeretettel. Éva

  2. Kedves Éva!

    Én nem vagyok hívő, de ez elgondolkoztató kép!(f)

    Gratulálok!

    Lajos

  3. "Kapaszkodóként szalmaszál
    Most, a feldúlt édenkerted."

    Az édenkertet mi dúltuk és dúljuk fel.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!