A Poéta versfaragása

A Poéta versfaragása

Könnyed hangot lehelő hangszál,
ajakról már párologva égbe száll.
Fedetlen érzést sóhaj betakar,
képzelet szivárvány színt kavar.

Művész lelkébe mártja tollát,
kiszabadítja gondolata foglyát.
Tiszta papírra önti betűk seregét,
olvasó elé tárja szemérmes szívét.

Fantázia rügyéből ihletvirág fakad,
csengő ritmus pulzusa nem lankad.
Verslábat növeszt minden egyes sor,
lendület imbolygó rímeket sodor.

Kész művet szem éhesen falja,
figyelmét lebilincseli, nem unja.
Dőlt kérdőjel hasán ujjbegy öle,
szókincs tág kamrája estére tele.

Budapest, 2020. április 10.

“A Poéta versfaragása” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, hogy itt jártál, Kedves Rita!

    Szeretettel: Tibor

  2. "Könnyed hangot lehelő hangszál,
    ajakról már párologva égbe száll."

    Kedves, kellemes versed örömmel olvastam.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!