Egyszer majd vége lesz
Lecsendesedik az élet, a lélek.
Nem rohanunk az álmok után,
mit a vágy kergetett. Ezek után
nem fáraszt kihívás, már ma is
bejöhet szobámba a kerti viola,
a rózsafa, udvarról a vén diófa,
bejöhet fénnyel az árnyék mind,
a búzatábláról az összes pipacs.
Itthon vagyok, nem csüggedek.
Ringó kötélen leng a természet,
kipattannak zárt, feszes bimbók.
A falon festék, az asztalon váza.
A festékekkel rajzolok szíveket,
vázát színesre, gyűjtök felleget,
magasról kék derűt hozok bele.
Itthon vagyok, édes illattal tele.
Nem csak elképzelem én érzem,
pórusaimba befurakodott fénnyel
az elcsendesedett lélek, a béke.
Egyszer a bezártságnak is vége!
Kedves Ica! Reménytkeltő gondolataid elismeréssel(l)
olvastam.
M.
Kedves [b]Marika BCS, Kitti, Rita, Magdi,Lajos (Horla[/b]
Köszönöm szépen a látogatást az elismerő sorokat, gratulációkat.
Szeretettel(l)
Ica
Nagyon szép!
Reményteljes, bizakodó vers.
Gratulálok!(f)
Lajos
Kedves Ica!
Csodálattal olvastam szépséges versedet.
"Egyszer a bezártságnak ís vége!"
Sok szeretettel gratulálok .
Magdi
"Itthon vagyok, nem csüggedek."
Reménytkeltő, kedves, szép versed örömmel olvastam. Bizony ilyesmire van szükség, nem pedig megfélelmitésre.
Szeretettel: Rita(f)
Gyönyörű, derűs, könnyed a vers Icu! Az első, a legeslegelső, ami csupa fény és békesség, mit tőled olvasok. Régen örültem ennyire szép versnek, mint most a tiédnek. Gratulálok!
Kedves Ica!
"pórusaimba befurakodott fénnyel
az elcsendesedett lélek, a béke"
Igen, valahogy most a rohanó élet lefékezett.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel: Marika