Hazám!
Az ablak nyitva, az ablakon rács.
Földszint, földszint, mert én itt lakom.
Aláhull a “tintaforgács”,
e szűzies, csodaszép lapon.
Itt lakom, az ablakon rács,
a holdfénynél este vas árnyéka…
S nem kőműves, és nem is ács
barkácsolta össze, mi játéka
lett a szívemnek, ez az Élet!
Magyar vagyok, nekem kell “Mohács!”
Nekem kell, szükség az “Eszmélet!”
Mint szükség fatörzsnek a háncs!
Deákok írták itt a sorsot!
Deákok tolla, vérrel írt betűk.
Ezren törtek orrunknak borsot,
Mert itt az álmok sem egyszerűk!
Hát vedd elő deák, lúdtolladat!
A rácson égjenek dőlt betűk!
Rozsdás sorokra írd szavad,
Mert itt az álmok sem egyszerűk!
Itt sok a szegény, sok az árva,
itt szinte mindenki bólogat!
Térdelj le, és Magyar Hazádra
szemfedőként öntsd ki csókodat!
Lássák az oláhok, tótok, rácok,
(akiknek minden tisztelet!)
Magyar szív nem ötvöz semmi rácsot,
a magyar szív csakis szabad lehet!
Meggyújtottunk már több forradalmat,
itt a Kárpátok bércei mögött!
Nem lettünk rabláncon lógó gyarmat,
élünk, önnön rácsaink között.
S bár nem tudjuk hol, Petőfi sírja!
S miért némult meg a jó Babits?
De minden úgy lett, mint Ady leírta,
és Attila fejére hullt a dics.
Áldottá lettünk Vörösmarty keblén,
s Kölcseyvel, himlőtől vakok.
De van-e szebb, mint Mátra, vagy Zemplén?
Ezt csak mi tudjuk, csak mi, magyarok.
És, ha felcsendül az “Isten áldd meg…”
Attól lúdbőrös minden férfi, nő…
Úgy szeresd hazádat, s néha állj meg,
hogy megértse egy bomlott agyvelő!
Hogy megértse, és kikiáltsa,
hogy minden magyarnak élni kell!
Hogy Istennek nem kovácsa, se ácsa,
hanem Stigmái vagyunk, a Jel!
Vernyik László Gyöngyös 2018.03.09
Hát… nehéz megszólalnom… ahogy haladtam a verssel ,úgy lett homályos a szemem… zseniális a vers.. .
Végig olvastam a többit is… szívből gratulálok mindegyikhez, remek alkotások
Üdvözlettel
Ilona
"a magyar szív csakis szabad lehet!"
Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a verset. Szép zene volt a szívemnek.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Kitti! Nagyra értékelem értő hozzászólásod! Sokat jelent, ha valaki nem csak a betúket látja, hanem a költő lelki világát is megkísérli megérteni! Köszönöm szépen! V.L
Kedves Laci!
Példátlan lendülettel írod versedben a Hazát. Gyönyörű a téma. Ez a sor pompás:
" Térdelj le, és Magyar Hazádra
szemfedőként öntsd ki csókodat!"
Ezen sorok előtt bevezet a vers a világodba, ahol a "rács mögött" írod a sorokat, forgácsolod a tintát. 🙂 Remek szóösszetétel! Először a szerző bemutatása zajlik, a külső hely, tárgyiasított helyszín, aztán a belső világ tárul az olvasó elé. Mit lát a szerző, amire a fenti idézet fénylőn rásimul? A bólogató Jánosokon kívül az elszegényedett és reménytelen embert. Az elszegényedettet sem kizárólag anyagi értelemben sugallja a vers.
Mély tisztelettel jönnek a népességet alkotó nemzetek, és forradalmak, amiket együtt forrongtunk át. Aztán onnan lúdbőröztető szavakkal leírt hazaszeretet, lelkesen, erővel, lendülettel. Zárását is kiemelem, remek vers!
"Hogy megértse, és kikiáltsa,
hogy minden magyarnak élni kell!
Hogy Istennek nem kovácsa, se ácsa,
hanem Stigmái vagyunk, a Jel!"
(f)