Tavasz az erdőn

Összes megtekintés: 59 

Tavasz az erdőn
/Járvány idején/

Fél Az, ott… lassul a világ,
míg idekint gyorsul, nyílik.
Éled a föld, a vadvirág.
Tavasz van! Messzire hírlik.

Száraz, holt avarban illat,
ibolyák kéklő mosolya.
A szél most madárdalt ringat,
bók kering, “Vár a nyoszolya!”

Öltözik erdő, a cserjés,
dúsul a lomb, erősödik.
Boldog a zaj, a csicsergés,
de Az ott éppen küszködik.

2020. április 3.

“Tavasz az erdőn” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Versmondóként az a véleményem, hogy ezt az írást nagyon jól el lehet szavalni. Sejtelmesség "Az"…huhh. A mondanivalója szintén nagyon jó. Mindehhez szívből gratulálok. Éva

  2. Ez van, ha az ember életét járvány, vagy más pusztító rém keseríti. Igen, minden ugyanolyan a természetben, mint régen, csak AZ nem. Sajnos. De, elmúlik, és az édes madárcsicsergés újra eljut a szívünkig. Köszönöm a szép sorokat. Rózsa

Szólj hozzá!