Tavasz az erdőn
/Járvány idején/
Fél Az, ott… lassul a világ,
míg idekint gyorsul, nyílik.
Éled a föld, a vadvirág.
Tavasz van! Messzire hírlik.
Száraz, holt avarban illat,
ibolyák kéklő mosolya.
A szél most madárdalt ringat,
bók kering, “Vár a nyoszolya!”
Öltözik erdő, a cserjés,
dúsul a lomb, erősödik.
Boldog a zaj, a csicsergés,
de Az ott éppen küszködik.
2020. április 3.
Versmondóként az a véleményem, hogy ezt az írást nagyon jól el lehet szavalni. Sejtelmesség "Az"…huhh. A mondanivalója szintén nagyon jó. Mindehhez szívből gratulálok. Éva
Szeretettel olvastam versedet, de fájó, hogy
"Az ott éppen küszködik."
Sajnos!
Ica
Ez van, ha az ember életét járvány, vagy más pusztító rém keseríti. Igen, minden ugyanolyan a természetben, mint régen, csak AZ nem. Sajnos. De, elmúlik, és az édes madárcsicsergés újra eljut a szívünkig. Köszönöm a szép sorokat. Rózsa
Szeretettel olvastam a versed.
Rita(f)
Kedves Icu! Szép tavaszi versedhez szeretettel gratulálok. Sajnos ez a bezárt világ most ránk nehezedik.
Ölellek. szinci(f)