BEZÁRVA

BEZÁRVA

A nap, flegmán vigyorog
Vinnyogva pöröl a szél
Nem dalolnak madarak
Nyomában, hófúvás kél
Benéz az üres határba,
elvegyül felhők között
Az utcákon senki se jár ma
A félelem beköltözött
Mélyülő csend az utad
Szorítja szűk torkodat
Nyugdíjba vonult a tudat,
a bizonytalanság fojtogat.
Azért a krókusz kibújik
megtiprott kövek alól,
míg rá, aranyeső hullik,
az érkező tavaszról szól.
Azt hittem, bírom a nyomást,
a vész, engem le sose\’ gyűr
de gyengének bizonyult testem,
s a vágyaim, ölnek belül:
Hogy, friss levegőhöz jussak!
Járhassak együtt veled!
A fertőzés elől ne fussak,
simán éljem az életet.
Furcsa e sok változás,
magányban még nehezebb
Ez, egy szörnyű álmodás…
Többé nem suttogom neved:

Eger,2020. március 31. F.R.Vadvirág

“BEZÁRVA” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Szerintem amint nyúlik a várakozásunk szabadságvágyunk is egyre jobban nő. Szépen fogalmaztad meg ezt Te is versedben, gratulálok hozzá. Éva

  2. Kedves Rózsa!

    A bezártság nem tesz jót senkinek, főleg akkor nem, amikor látjuk a természetet megújulni, a tavaszt felébredni. A vágyak is egyre nehezebben viselik a zárkát!

    Szép vers? gratulálok! (f)

  3. "Azt hittem, bírom a nyomást,
    a vész, engem le sose' gyűr"

    Hajlamosak vagyunk többet hinni magunkról, aztán a bajban derül ki, hogy valójában mennyit is bírunk.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!