Milyen tavaszunk van…
Ragyog az ég és a látóhatár,
ameddig csak a szem ellát,
vakít a napnak fénye,
félelem van a lelkünkben.
Nem volt ehhez hasonló,
nem merünk boldogok lenni,
a természetben barangolni,
alkonyati homályban pihenni.
Mily büntetés sújtja napjainkat,
éledő természettől külön lenni,
vágyakozni sincs erőnk, kedvünk,
lassan végleg örülni is elfelejtünk?
Ó, Atyám, tegyél végre csodát,
rettegés nélkül nyújtsunk parolát,
kacaghassunk fel az égre,
bizalom lakja ismét szívünket!
Kedves Rózsa!
Már csak várni kell, hogy közös álmunk valóra váljon!
Úgy lesz! Ölellek. Laci (f)
Kedvss Rita!
Bizakodásodnak örülök!
Szeretettel:Laci (f)
Kedves Laci!
Mindenkiből ezek a kérdések zokognak fel most.
Mindenki a jövőt – a szebb, szabadabb jövőt áhítja, természetes, hogy ez a legfőbb témája minden poétának.
Szépen megírtad, már csak várni kell, hogy közös álmunk valóra váljon! Ölellek. Rózsa
Szép vágyok, egyszer megvalósulnak.
Szeretettel: Rita:]
Kedves Marika!
Köszönöm kedves soraidat s kívánok boldog alkotásokat!
Szeretettel:Laci (f)
Kedves Laci!
Gratulálok! tetszik az aktuális versed!
Szeretettel: Marika