Este van, fáradt vagyok

Este van, fáradt vagyok

Ma láttam egy döglött kutyát.
És egy csont soványat,
ki körbeszaglászott néhány kukát,
hogy meglelje
kidobott vacsorádat.
-Este van, fáradt vagyok.

Ma láttam egy szerelmespárt is.
Egymásba bújtak,
nagy volt a hideg.
Láttam, amint szerelmet játszik
a fiú arcán
rángó, vad ideg!
-Este van, fáradt vagyok.

Láttam ma férfit menekülni,
miközben várta a gyár…
Gondját, családját
arcára ülni,
mert tenni csak azt kell,
mit muszáj!
-Este van, fáradt vagyok.

Láttam ma kidobott fenyőket,
villogó fényeket.
És éreztem, hogy azok a fák,
(lehetnek sudárak, suták)
Erdőnek vélik az életet!
-Este van, fáradt vagyok.

Láttam ma egy édesanyát,
ki babakocsit tologat.
Hidegtől védve magzatát…
És azt figyelve, a jeges úton
az autó indul, vagy tolat?
-Este van, fáradt vagyok.

:..és láttalak ma téged is agyamban.
Szép voltál,
Ékes, mint az oltár.
De közben suttogtam magamban:
Nem lehetsz itt!
Vízió vagy!
A vágyak nagyok!
S én fekszem magamban,
meghitt csendességben,
mert
…este van…és én fáradt vagyok…

Vernyik László Gyöngyös 2020.01.14.

“Este van, fáradt vagyok” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kimondottan "lenyugodott", mindenre figyelmes állapotodban írtad ezt a verset – annyira mégsem voltál fáradt.
    Sokan, teljes éberségben sem látják meg a valót, csak amit szeretnének, amibe ténylegesen belebuknak.
    Jó versed ez is. Szívesen olvastam, mert valót láttatott, és érző szívet.
    Köszönöm a verset. Rózsa

  2. Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam soraid.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!